Az ír férfi bemegy egy dublini bárba, rendel három korsó Guinness-t és leül a helyiség hátsó részében, iszik egy-egy kortyot mindegyikbõl egymás után. Miután imigyen mindhármat kiissza, visszamegy a pulthoz és még hármat rendel.
A csapos így szól hozzá, `Tudja, miután kiengedek egy korsóval, az hamarosan elveszti az aromáját; jobb lenne az íze, ha egyszerre csak egyet venne.'
Az ír úriember így felel erre, `Nos, tudnia kell, hogy nekem van két fivérem. Az egyik Amerikában, a másik Ausztráliában, és én meg itt Dublinban. Amikor elmentünk otthonról, megígértük, hogy mindig így fogunk inni, hogy emlékezzünk arra az idõre, amikor még mind együtt ittunk.'
A csapos elismeri, hogy ez egy szép szokás, és annyiban hagyja a dolgot.
Az ír férfi törzsvendég lesz a bárban és mindig ugyanígy iszik:
rendel három korsóval, és ezeket úgy issza meg, hogy mindegyikbõl egy-egy
kortyot iszik sorban egymás után.
Az egyik nap bejön és csak két korsóval rendel. Az összes többi törzsvendég észreveszi ezt és elcsendesedik.
Amikor visszajön a pulthoz a második körért, a csapos megszólal, `Nem akarom megzavarni gyászát, de ki akarom fejezni részvétemet az önt ért nagy veszteség miatt.'
Az ír férfi egy pillanatig zavartnak tûnik, de aztán fény gyúl a szemében és nevetni kezd. `Ó, nem arról van szó,' mondja, `Mindenki jól van. Csak én abbahagytam az ivást!'
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése